Action in LA

Sziasztok!

Itt is vagyunk. El sem hiszem, hogy ez is sikerült. Létrejött ez a közös blog, melyen csodás történeteket fogtok/fogunk olvasni. :D Remélem mindenkinek tetszeni fog és megajándékoztok minket, lelkes írókat sok-sok kommentel. Kíváncsian várom mit szóltok ehhez a kis szösszenetemhez. Nem is húzom tovább az időt, irány olvasni.:)

Puszi, Viki!



Végre itt vagyunk, megvalósult a tervünk. De hogy mi is ez a terv? Az mindjárt kiderül. Kezdjük az elején, hogyan is pattant ki ez a merész ötlet a fejünkből. Baby Angel, Londoni alkony címmel ellátott blogjának a chatén kezdődött ez az egész kavalkád. Minden este összejöttünk ott beszélgetni - Baby Angel, Candy, Dorisz, Lilien, Nocy, Rami, Zsú, Viki - mi nyolcan. Napról napra kezdtünk jobban összebarátkozni. Mindenről lehetett egymással beszélni, de a legtöbbször terítéken lévő téma Kellan Lutz és Robert Pattinson személyek felé való rajongás. Nyálcsorgató képeket, linkeket osztottunk meg egymással. Gátlások nélkül engedtük szabadjára perverziónkat és fantáziálgatásinkat. A kor nem számított. A skála egészen tizenöttől huszonkettőig ment. Kellemes perceket töltöttünk el a képek nézegetésével.

Nem éppen rokonszenves személy számunkra AnneLynne McCord, Kellan barátnője. Nem mindennapi gondolat fogalmazódott meg a fejünkben. Kitaláltuk, hogy felfedezzük Los Angelest és megpróbáljuk elkapni a kedvencünket. Nem is akárhogy szeretnénk kivitelezni a tervünket. Meglehetősen drasztikus módszerekhez folyamodunk annak érdekében, hogy csakis a miénk legyen a kiszemelt "áldozat". A drága hölgyemény pedig elütjük egy piros londoni emeletes busszal, amit nem más vezet, mint Dorisz. Az egyik elszánt lány.

Majdnem fél éven keresztül szövögettük a tervünket. Kicsit nehézkes volt, mivel nagyon messze lakunk egymástól, így csak az interneten tudjuk tartani a kapcsolatot.
Mikor körvonalazódni látszott az egész kiruccanás az anyagi dolgokat kezdtük rendezni. Nehezen, de ez is megszületett. Repülőjegyeket, szállásokat foglaltunk a napsütötte paradicsomban, más nevén Los Angelesben. A londoni piros busz már más tészta. Hogy hogy kerül Amerikába az Európai jármű? Jó kérdés. Egy amcsi autó lerakatból néztük ki a gyöngyszemet és hozattuk rendbe, persze álnéven, hogy mire odaérünk bevetésre készen álljon.

Június huszadikán kezdődik a nagy túra. Este nyolc órára lett megbeszélve a találkozó a ferihegyi repülőtér kettes termináljának bejáratához. Furcsa, hogy akkor találkozunk először, mikor együtt fogunk eltölteni majdnem két hetet. Ugyanis két hetes utat terveztünk be. Kell az idő. Először is fel kell deríteni a várost, megfigyelni az áldozatunk és kedvencünk napirendjét is, hogy tudjuk mikor és hol a legalkalmasabb a lecsapás.

- Szija Hugi! - köszönt Dorisz ugyanolyan lelkesedéssel, mint ahogy elképzeltem chatelés közben.
- Hello Tesó! - viszonoztam örömét.
Majd lassan mindenki megérkezett. Lilien is éppolyan izgatott volt mint mi. Na de a többieket sem kell félteni. Mindenki üdvözölt mindenkit, majd jókora csomagokkal megpakolva indultunk becsekkolni, majd fel a gépre. Az út majd' tizenöt óra. Sok időnk van a beszélgetésre...
- Na, szóval. hova is megyünk először? - tette fel az engem is nagyon érdeklő kérdést Nocy.
- A szállodába. - adta meg a választ a "főnök", Angel. - Gondolom kellene kicsit pihennünk, mielőtt nekilátunk a dolgoknak. - folytatta. Mindenki csak bólogatott válaszként.

A fellegekben még sorra jöttek elő a témák. Amit legjobban kiveséztünk azok a cukik.

Nagy öröm volt itt lenni, velük. Egy cseppet sem csalódtam senkiben. Olyannak képzeltem a való életben is őket, mint a világhálón keresztül. Mi már egy nagy család voltunk, mint azt már meg is beszéltük. A pozíciók is megvoltak.

- Mikor érünk oda? - kérdeztem már sokadszorra, de újra csak egy szúrós pillantást kaptam válaszul a szomszédomtól, Zsútól. Hát nem mondtam, hogy kellemes társaság vagyok egy több, mint fél napos út során. Nem szeretek ennyi ideig egy helyben ülni. Szörnyen fáradt is voltam már, mivel egész nap sürögtem-forogtam, készülődtem.
- Jól van, bocsi. De már nem bírom, a fejem is kezd fájni. - izegtem - mozogtam.
- Bírd ki! Kérsz esetleg egy aszpirint? - kuncogott Dorisz.
- Nem, nem kell. Neked talán kell? - vágtam vissza.

Így ment az egész repülés alatt. Szurkálódtunk egymással, ami felettébb szórakoztató.
A felénél bealudtunk. Még az edzett éjszakázós Angel is.

Másnap délelőtt landoltunk LA híres és legnagyobb repterén a LAX-on. Taxikat fogtunk, majd a szállodába fuvaroztattuk magunkat. Velem egy taxiban utazott Rami, Lilien és Dorisz, a másikban a többiek. A nap szakadatlanul süt hét ágra itt az Angyalok városában. Szemünk elé tárul a sok-sok látványosság, ami nem sokban tér el a hollywoodi mozifilmekben látottaktól. Nyári ruhában szaladgáló emberek napszemüveggel a szemükön sétálgatnak, fagyiznak. Vagy éppen a tengerparton süttetik a hasukat. A merészebbek az óceán habjait szelik. Most vagyunk itt először, de ahogy ránézek barátnőim arcára ugyanazt látom rajtuk, mint amit én érzek. Hatalmas nagy boldogságot, hogy itt lehetünk.
- Mennyi jó hapsi. - sóhajtott Dorisz az ablakon kifelé kandikálva.
- Azám. - helyeselt Rami.
- Már kíváncsi vagyok milyen lesz a szobánk. - mondta, miközben az ablakon tekingetett kifelé Lilien és egy Pöttyös Gurut majszolt.
- Én is. - bólogattam.

A kocsikázás nem több mint fél óráig tartott és már bent is voltunk a város centrum közelében lévő középosztálybeli szálloda aulájában.
Gyönyörű volt az egész terem. Magas és világos. Tökéletesen illett az itteni éghajlathoz. Mindenhol ablakok voltak és pálmafák díszítésként. Csak ámultunk és bámultunk. Mikor valami újat pillantottunk meg mindig egy hű hagyta el a szánkat.
Candy odament a recepcióhoz. Bejelentkezett és elkérte a kulcsainkat. Két szobában fogunk megszállni. A felosztás az, ami a taxiban is volt.
- Jaj, lányok. Ez a recepciós kész rémálom. Azt hittem sohasem adja oda a kulcsot. Ha nem ért a géphez, nem tudom minek dolgozik itt. - bosszankodott, mikor visszaért. Szerencsére kulcsokkal a kezében.

Ezután nagy nehezen beszálltunk a liftbe, ahova alig fértünk be a csomagjainkkal együtt.
- Hjaj, remélem Robi-babával is összefutunk. - sóhajtott Zsú, amivel én csak egyet tudtam érteni, a többiek meg csak megforgatták a szemeiket és kuncogni kezdtek.
Az ötödiken van a lakosztályaink.
- Puszi csajszik, majd találkozunk később. Mindenkinek jól jön most egy kis pihi. - dobott egy puszit Candy, majd becsukódott mögöttük az ajtó.

A miénk velük szemben helyezkedett el. Ahogy beléptünk meg is torpantunk. A látvány lélegzet elállító volt. Nyárias, fiatalos színek domináltak az egész szobában. Óriási volt az egész. Négy darab egyszemélyes ágy helyezkedett el, hozzájuk pedig éjjeliszekrények. A gardrób be volt építve a bejárati ajtó melletti falba. Nem volt túldíszített, de egyszerű sem a bútorzat. Tökéletes volt az egész. A szobából nyílt a fürdőszoba, ami szintén nagy volt. Fehér és kék színű csempék ölelték körbe. Óriási jakuzzi terült el a közepén. A fal mellett és a sarokba zuhanyzó és mosdó. A wc megint külön volt. Ámulattal néztünk végig az egész lakosztályon.
- Azta.. ez gyönyörű. - mondtam tátott szájjal.
- Az. - helyeseltek szűkszavúan a lányok.

Mind a négyen eléggé kimerültek voltunk már az utazástól, de azért kicsomagoltunk. Majd csak azután zuhantunk az ágyba.

- Hahóó! Éltek még? Gyerünk, nyissátok ki! - kúszott be a tudatomba Angel bosszús hangja, hozzá pedig dörömbölés.
- Megyünk már. - kászálódott ki Rami az ágyból és ment kinyitni az ajtót. Vagyis gondolom, mert még mindig csukott szemmel voltam.
- Végre már. - trappoltak be mind a négyen. - Készüljetek, nem sokára indulunk. - csendült fel Nocy hangja.
- Hova? - tette fel Lilien a nagy kérdést, aki épp úgy aludni szeretett volna, mint én. Semmi kedvem menni sehova, csak aludni szeretnék.
- Bulizni. Hova máshova? - ki más mondhatta volna ezt, mint Candy. A kis energia bomba. Ha buliról vagy valamilyen szórakozásról van szó mindjárt belelkesül.

Nagy nehezen feltámolyogtunk az ágyból és nekiláttunk a készülődésnek. A székhelyünket ez időre áttettük a másik szobába. Sorban lezuhanyoztunk, majd mindenkinek kiválasztottuk a megfelelő öltözetet. A frizurát és sminket egymásnak csináltuk. Mindeközben szólt a zene. Jól szórakoztunk.

Este nyolc körül ítéltük magunkat teljesen késznek. A szálloda éttermébe indultunk, mivel reggel óta nem ettünk semmit.
- Már nagyon éhes vagyok. - mondtam. Ezt a korgó gyomrom is alátámasztotta.
- Én is nyugi, ma csak azt a gurut ettem a taxiban. - fintorgott Lili.

Leértünk az étterembe és elfoglaltunk egy óriási asztalt, ahol kényelmesen. Amint leültünk máris megjelent a pincér. Mosolyogva nézett végig népes csapatunkon.
- Mit hozhatok a csinos hölgyeknek? - kérdezte, közben idegesítően vigyorgott.
- Még nem tudjuk. Először étlapot mindenkinek. - szólt Zsú.
- Máris. - és el is távozott mellőlünk.Hamarosan visszajött kezében az étlapokkal.

Nekiláttunk a válogatásnak. Sokféle húsokat köretekkel, salátákat és mindenféle tengeri herkentyűket választottunk. Majd' egy órán át lakmároztunk. Teli hassal indultunk neki a los angelesi éjszakának.

Nem messze a szállodától van egy club, ami külsőre pont megfelelt az igényeinknek. Így hát bementünk. A hely neve LoveGame volt. Érdekesen festett a kinézete. Mindenhol élénk piros plüss kanapék voltak. A falak fekete és piros. Nagyon merész, de illik a város nyüzsgő éjszakai forgatagába. Ez a két szín jelent meg mindenhol. Bútorokon, falakon, de még a személyzet ruháin is. Helyet foglaltunk az egyik ilyen kanapén. Angel és Candy elmentek italért. Azt mondták csak nyugodtan bízzuk magunkat rájuk. Ahogy eddig megismertem őket szeretik a különféle koktélokat. Kíváncsian várom miket hoznak nekünk...

Sok-sok koktél és még annál is több táncolás után elég kivoltunk már, így hát visszaindultunk a szállodába. Holnap ugyanis nagy nap vár ránk. Kezdetét veszi a tervünk kivitelezése, amiért eredetileg idejöttünk.

Reggel akcióba lendültünk. Kaptunk néhány fülest, na meg a neten is nyomon követtük kedvencünk lépteit. Megtudtuk, hogy melyik edzőterembe jár minden nap, melyik útvonalon jár... és a többi.

De kedves barátnőjét sem hagytuk figyelmen kívül. Őt is megfigyeltük. Olyanok voltunk, mint Charley angyalai, csak éppen Charley nélkül. Igazán murisan festett, ahogy róttuk a város utcáit utánuk kajtatva. Ez a nyomozósdi így ment napokig. De azért besuvasztottunk pár vásárlást és látványosság meglátogatást is a napokba. Ha már itt vagyunk...

A hazautazásunk előtt egy nappal élesben is véghez vittük tervünket. Elmentünk a buszunkért a telepre és AnnaLynnehez. Nem hiszem,hogy örülni fog nekünk.

Dorisz boldogan pattan a sofőr helyére, mi pedig a mögötti ülésekre. Beindította a motort és már száguldoztunk is az utcákon.

Meg is láttuk barátnőnket egy bevásárló utcában lófrálni rengeteg táskával a kezében. Biztos egy vagyont költött a maci pénzéből. Nagy gázt adott Dorisz és már ment is a cél felé. Mi csak vigyorogva vártuk az eredmény. Többen döbbent tekintettel nézték ámokfutásunkat, de mi csak mentünk.
- Ezt neked hülye liba! - kiáltotta el magát az eszeveszett vezető. - Háháhááááááááá
- Ezaaaaz! Sikerült! - ujjongtunk, ahogy láttuk a földön feküdni azt a cafkát. Pillanatokon belül leraktuk a buszt egy eldugottabb parkolóba, mi pedig mintha mi sem történt volna, úgy szálltunk ki és sétáltunk végig a az utcán.
- Nos, mennyünk vásárolni. - jelentette ki ellenvetést nem tűrően a divatdiktátor, Candy.

Betértünk minden boltba, ami csak itt volt. Luis Vuitton, Calvin Klein - aminek a falán sok nyálat elcsorgattunk -, Chanel.. és még sorolhatnám a drágábbnál-drágább holmikat áruló üzletek neveit.

Estére értünk vissza a szállodába a sok-sok új ruhával és kiegészítővel. Összepakoltuk a csomagjainkat és eltettük magunkat holnapra. A holnapi nap is nagy lesz. Újabb fülest kaptunk Kellan tartózkodási helyéről. Ami még nagyobb öröm legfőképp Zsúnak és nekem, hogy Robbal lesz egy helyen.

Éjjel megy a gépünk Budapestre. A világ legszexibb pasijai pedig az edzőterembe mennek ebédidőben. Gondoltuk meglepjük őket olyan magyarosan. Semmi lerohanás, csak visszafogott rajongás.

- Jó reggelt! - nyitottam ki a szememet, mikor is Rami mosolygós arcával találtam szemben magam.
- Jó reggelt! - viszonoztam mosolyát. - Többiek? - néztem körül, de nem láttam őket.
- A másik szobában, csak jöttem felkelteni, hogy ideje készülődni és indulni, ha látni akarjuk őket.
- Máris kelek. - ugrottam ki. Ha minden jól megy, akkor ma lesz életem legszebb napja. Láthatom azt a félistent. - ezen elnevettem magam, de csakis magamban.

Pár perces készülődés után már a másik szoba ajtaján léptünk be. A csajok ott ültek és beszélgettek.
- Sziasztok. - mondtam. Ők is köszöntek, majd leültünk. Még egy kicsit trécseltünk, majd lementünk reggelizni.

11-kor már szinte futólépésben közelítettük meg azt a bizonyos edzőtermet. Úgy fél órás leskelődés és várakozás után megpillantottuk Őket. Gyalog jöttek, vállukon a sporttáskával és valamin jókat nevettek. Csak a háttérből figyeltük őket, mivel nem ez volt a tervünk. Megvártuk, míg bemennek, kisportolják magukat és kijönnek. Aztán lecsapunk.

Kijöttek. Végre. Bájosan odamentünk hozzájuk, mintha nem tudnánk kik ők és útbaigazítást kértünk. El voltak ájulva, hogy nem ismertük fel őket. Kedves megmentőként segítettek rajtunk. Hogy megköszönjük nekik a segítséget elhívtuk őket egy italra. Furán nézett ki, hogy nyolc lány elhív két pasit, de meglepetésemre belementek.

Egy, a szállodához közeli, nem nagyon felkapott clubba mentünk. Iszonyat sok alkoholt fogyasztottunk el, vagyis csak úgy tettünk. Azért nem lenne jó, ha mi sem tudnánk még csak menni sem az alkoholtól. A fiúk már alig bírtak meglenni két lábon. Pedig nagy piások hírében állnak.
Mikor már majd' bealudtak visszamentünk a szállodába a cuccainkért és kijelentkezni. A két "főnök", Angel és Candy maradtak a srácokkal addig, míg lerendezzük a szállodát. A fiúknál szerencsére náluk voltak az irataik, így mindenféle probléma nélkül tudtunk elmenni. A reptérre már kicsit késében érkeztünk meg. Szerencsére a jegyeink megvoltak már, csak csekkolni és beszállni kellett.

Ezzel az éjszakai járattal hátsó szándékunk is volt. Mivel ilyenkor kevesen vannak a reptereken, kevesebb az esély arra, hogy felismerné valaki a srácokat. Ők még mindig részegen jöttek velünk. Nem volt feltűnő senkinek sem ez a két jómadár. A csajokkal összeölelkezve jöttek, hogy még hihetőbb legyen a dolog.

Az egész utat átaludták a fiúk, mi pedig izgatottan vártuk a hazatérésünket.

- Ebből még blog bejegyzés lesz... - mondtuk ki szinte egyszerre a lányokkal, amin elnevettük magunkat. Majd éreztük, hogy ereszkedni kezd a gép.